„Oroszlánokkal” szüreteltek

2013.11.29.

Vakok és gyengénlátók számára szervezett szüretet az Első Miskolci Lions Klub.

Cikk megjelent:
Észak-Magyarország napilap - 2013. október 21.

„Utoljára valamikor harminc éve szüreteltem” – mondta a látássérült Lipusz László munkatársunknak, miközben boldogan próbálgatta a kezébe vett metszőollót; látszott rajta, már alig várja, hogy újra bemehessen a sorok közé, és saját kezével tapogassa ki a cukortól ragacsos fürtöket a tőkéken. Kutyája, a hétköznapokon mindig fegyelmezett Blake más labradorokkal kergetőzött a Disznókő pincészet szőlőskertjében, őket szintén szabadon engedtek látássérült gazdáik. A kutyák azonban rendszeresen vissza-visszatértek emberi társukhoz, megnézni, nincs-e szükségük a segítségükre.

A látás világnapja


Lipusz László egyike volt annak a 25 vak vagy gyengénlátó embernek, aki az Első Miskolci Lions Klub által kimondottan számukra szervezett szüreten vett részt szombaton. Október a látás hónapja, október 15-e a látás világnapja – az „oroszlánok” ebből az alkalomból hozták tető alá a szüretet, ahol a klub tagjai mellett az általuk rendszeresen támogatott vakok és gyengénlátók is szedték az érett fürtöket. A gyümölcsből a Disznókő pincészetben tradicionális tokaji bort készítenek, amit a klub elárverez, hogy a befolyó bevételből az általuk támogatott látássérültek számára vásároljon a nemlátók mindennapi életvitelét megkönnyítő dolgokat.

Az ország öt különböző Lions klubjából érkeztek önkéntesek a miskolciak felkérésére, de egy cserediákként hazánkban tartózkodó ausztrál kislány mellett itt voltak a Lions klubok magyarországi és a szlovákiai kormányzói is. A rendezvény központja a Sárga Borház csárda volt, itt gyülekeztek a szüret résztvevői, és itt készült az ebéd – vadragu leves és szőlős rétes –, amit a szőlőszedésben megfáradt szüretelők a szabad ég alatt költhettek el.

Az időjárás is kedvezett; reggel még elég csípős volt az idő ahhoz, hogy jólessen egy kupica pálinka, aztán elég meleg, hogy élvezze az ember a szabadban létet. A közös munka arra is alkalmat adott, hogy jobban megismerjék egymást a klub tagjai és a látásukban korlátozott emberek, akik remekül érezték magukat: barátok között voltak, biztonságban, és olyas valamit csináltak, amit a hétköznapok során nem szoktak.

„Ne csövezzél, fiam!”


– Nagyon jó ötletnek tartom a szüretet, bár vakon egy kicsit nehéz megtalálni a szőlőfürtöket – mondta a látássérült Amriskó Tamás. Hogy megkönnyítsék a nemlátók dolgát, mindegyikük mellett volt egy látó önkéntes, többen az ő instrukcióik alapján találták meg a tőkéken a mézédes, helyenként „mazsolává” töppedt szőlőszemeket, amelyeket aztán vedrekbe szedtek. Természetesen később a klubtagok hordták ki a szőlővel teleszedett ládákat a sorok végébe.

A vakvezető kutyák még ekkor is kedvükre szaladgálhattak, őket is lekötötte a számtalan friss illat, Blake még a szőlőt is megkóstolta. „Amúgy nem szokott gyümölcsöt enni, biztos az érdekli, mi az, amit beleteszek a vödörbe – mondta gazdája, Lipusz László, aki valahányszor kutyája beleszimatolt az edénybe – erről az eb nyakában függő csengettyű hangjából következtetett – , finoman megdorgálta: „Blake! Ne csövezzél, fiam!” Erre a kutya rendszerint Lipusz Lászlóra nézett, és miután úgy ítélte meg, hogy a rendreutasítás nem teljesen komoly, eloldalgott, hogy újabb élmények után nézett. A szombati nap nem csak munkával telt, a látássérültek megismerkedhettek a borkészítés folyamatával is, annak minden ízével illatával együtt. Megkóstolhatták a különböző szőlőfajtákat, az azokból készített borokat, s beleszippantottak a pincék sajátos aromájú levegőjébe. 

vissza